Kertünk vendége egy ájtatos manó

Az imádkozó sáska vagy ájtatos manó (Mantis religiosa) a rovarok (Insecta) osztályába sorolt fogólábúak (Mantodea) rendjéből, az imádkozó sáskák (Mantidae) családjából az egyetlen, Magyarországon is honos faj. Köznyelvi elnevezése („imádkozó sáska”) kissé félrevezető, mivel nincs közeli rokonságban a valódi sáskákkal; legközelebbi rokonaik a csótányok és a termeszek.

Tudományos nevében a Mantis szó jóst jelent: erre vonatkozik a Theokritosz által leírt „mantis ha kalamaia” kifejezést is, ami tulajdonképpen a nádszálakban ülő jóst, látnokot jelent. Az arab kultúrában azt tartják róla, hogy fogólábaival Mekka felé mutat.

Jól felismerhető megnyúlt előtoráról és jellegzetesen meghajlított első lábairól, amelyek tüskések és igazi fogókészüléket alkotnak. Leggyakrabban zöldes vagy barnás színű. Színezete e közhiedelemmel ellentétben nem függ össze a környezetében lévő növények színezetével, a színek kialakulása eddig ismeretlen.  Alakjának és testtartásának köszönhetően jól beleolvad a környezetébe.

A 6–7 cm hosszú nőstény zömökebb, nagyobb; potroha felduzzad a benne rejlő petéktől, a hím mindig karcsú, 4–5 cm hosszú.

Tápláléka elsősorban röpképes rovarokból áll – nagy étvágyú, kíméletlen ragadozó. Gyakran mozdulatlanná meredve, lesből támad (bár ilyenkor néha hosszú lábain „hintázni” kezd, hogy áldozata szélfútta falevélnek higgye). Előfordul az is, hogy óvatosan megközelíti áldozatát, majd ráveti magát. Mindkét esetben fogólábaival ragadja meg a zsákmányt olyan sebességgel, hogy azt az emberi szem nem is képes érzékelni.

Megfigyelték már, hogy bizonyos példányok kisebb gyíkokat, madárfiókákat is megtámadnak, és sikeres támadás esetén, fogyasztanak.

Számottevő ivari dimorfizmus nincsen, eltekintve attól, hogy a hímek átlagmérete kisebb, mint a nőstényeké. A párosodás nyár végén történik, a frissen kikelt állatok nagyon hasonlítanak a kifejlett imádkozó sáskára (de kisebbek és szárnyatlanok): kifejléssel növekednek. A nőstény néha (de közel sem mindig) felfalja hímet párzás után (kannibalizmus), de akár a nemi aktus közben is (a hím gyakran akkor is folytatja a párzást, ha a feje vagy más testrészei már hiányoznak).

Az imádkozó sáska gyakran megtalálható a meleg száraz, bokros-füves területeken, nagyon kedveli a dombvidékek déli fekvésű, napsütötte, de nem kopár oldalait. Megtalálható Közép-Európában, így hazánkban is, számos alfaja azonban szinte valamennyi kontinensen előfordul.